Illat-, íz- és aromaanyagok kinyerése – a télikertben termesztett fűszerek feldolgozása
A télikertben vagy beépített teraszon termelt fűszernövények egy részét friss vagy szárított állapotban egyéb átalakítás nélkül használjuk fel ételeink ízesebbé, zamatosabbá, változatosabbá tételére, ehhez érdemes egy saját rendszert kidolgozni.
Túlnyomó többségükből azonban valamilyen eljárással kinyerünk bizonyos anyagokat, amelyek sűrítve, koncentráltan tartalmazzák a számunkra fontos összetevőket. Ezek segítségével pedig az év bármely szakaszában kényelmesen gyakorolhatjuk a fűszerezés művészetét, a télikert nyugalmában pihenve.
A feldolgozás folyamata a kinyerni kívánt anyag és a felhasznált nyersanyag tulajdonságaitól függően igen különböző lehet. Célt érhetünk mechanikai úton, a lepárlás különféle módszereivel és az extrakció számtalan változatával. Sokszor különféle kombinációban használunk ezeket a módszereket.
A lepárlás (desztilláció)
Ez a széles körben alkalmazott szétválasztási eljárás fűszernövények esetében gyakorlatilag az illóolajok kinyerésével kapcsolatos, a télikertben is alkalmazható. Számos változata létezik, igen sokféle technikai kivitelezésben, az egyes módozatok elméleti alapja azonban megegyezik.
A desztilláció lényege az, hogy az oldatot, folyadékelegyet felforraljuk, ezzel a folyadék molekuláit gőzzé alakítjuk, a gőzöket pedig megfelelő hűtőrendszeren keresztülvezetve visszaalakítjuk folyadékká (kondenzáljuk). Mivel a különböző folyadékok forráspontja eltérő, a desztilláció segítségével ezek egymástól elválaszthatók. Oldatok esetében pedig a lepárlással az oldószer és az oldott anyag elkülönítését tudjuk megoldani, megfelelő rendszer segítségével.
Egy folyadék akkor forr, ha telített gőzének nyomása eléri, illetve meghaladja a felette levő légtér nyomását. Atmoszferikus nyomáson a víz 100 °C-on forr, az illóolajok – bármilyen meglepő, hiszen szobahőmérsékleten maradék nélkül elillanó anyagokról van szó – 160-290 °C-on.
A terpénhidrogének forrpontja 160-180 °C, a terpénalkoholoké 200-230 °C, szeszkviterpének és származékainak pedig 260-290 °C-on forrnak.
Vákumdesztilláció
Az előbb említett magas hőmérséklet alkalmazása több szempontból is kedvezőtlen, a télikertben vagy a beépített teraszon. A növényi anyagokban jelenlevő fehérjék irreverzibilis elváltozása következtében sok illóolaj marad a keletkező zárványokban. Egyéb jelenlevő anyagokból az illóolaj minőségét rontó, nemkívánatos termékek keletkeznek, az illóolajokban található reaktív komponensek pedig a magas hőmérsékleten könnyebben reagálnak egymással és más anyagokkal. Ennek következménye egyrészt az illóolaj-veszteség, másrészt a keletkezett anyagok ronthatják az aromaanyag minőségét. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy ilyen magas hőmérséklet elérése és fenntartása rendkívül energiaigényes.
Ha azonban a folyadék felszínére nehezedő nyomást csökkentjük, a folyadék már alacsonyabb hőmérsékleten forrásnak indul. Ezt a törvényszerűséget használja ki a vákumdesztilláció.