Rendszerek készítése és fenntartása

Bőr kárpit készítése

Az Esterházy kastély kárpitozott karosszékei.

A Budapesten bőrrel kárpitozott székek egyik csoportjára jellemző, hogy falkárpitból felhasznált töredékből másodlagosan alkalmazták rájuk a bőrbevonatot. Az egykori Ráth-gyűjteményből származó karosszékünk ülésén és háttámláján pedig az egyébként könyvtáblákon használt kézi nyomású és aranyozású ún. legyezős díszítést figyelhetjük meg.

A bőrkárpitokat ólmos vagy rézszegekkel cifrázottan tűzték a faállványokhoz, amelyek egyszerű, hasábos lábakkal, mértéktartóan faragott vagy áttört lábösszekötőkkel, csigás vagy esztergályozott, néha szintén kárpitozott kartámlával készítették a kárpitosok, még késő reneszánsz jegyében fogantak.

Székek kárpitja

Füles karosszékünk támlájának két oldalán, az ülő ember fülének magasságában kis fejtámasztókat találunk, amelyek még jellegzetesebbé teszik e préselt, festett, színes virágokkal gazdagított ülőbútort.

Bútorművészetünk egyedül álló emlékei Esterházy Pál ezüstözött réz borítású karosszékei. Az 1685. évi leltár szerint Fraknón levő, az augsburgi S.M. mester készítette színezüst asztalokhoz, minden valószínűség szerint már itthon készülhettek.

A nádori udvarban e bútorok kétségkívül „ceremoniális” rendeltetésűek is voltak. A még reneszánsz hagyományokat őrző, nyugodt, kiegyensúlyozott felépítésű széktámlákon már a nagy virágos levelek közé komponált Esterházy hercegi címerek kaptak helyet, bizonyítékául annak, hogy e székek már a hercegi rang megszerzése után készültek. Elkészülésük végső határát pedig az 1725. évi Esterházy inventárium adja, amely szerint: „az negyedik ablakban két egy máshoz hasonló tiszta ezüst pléhekkel merő kiverrett, vörös ezüst arany fonallal varrott, bársony vánkosos hátaszsellye szék” állott. A kárpitos mesterek egyedi kivitelű produktuma.

Hercegi kárpitos

Herceg Esterházy Pál ezüstözött karosszékeinek kárpit ülőlapján XVII. század végi magyar úrihimzéseink szép példáit láthatjuk: meggyszínű bársony alapon aranyozott ezüst szálakkal hímezték ide a sarkok és a középmező indás virágait.

Az európai szakirodalomban „Point de Hongrie”-nak nevezett sajátos magyar öltéssel hímzett vagy nagy és kis öltéssel varrott, kárpitozott ülőbútorok már ekkortól, illetve a XVIII. századtól viszonylag nagyobb számban maradt ránk. Radvánszky is idézi Héderváry Katalin ingóságai között a „sellye székre szőrbül való matériákat, szőr tarka kárpitokat”, amelyek feltevéseink szerint magyar nemesi udvarházainkban török bulyák és varróinasok közreműködésével készültek.

(tovább…)

Ivóvízkezelés és vízhálózat

Vízgazdálkodásban, vízkezelésban alkalmazott gát Afrikában

Az afrikai kontinens vízgazdálkodása érdekes ellentmondást mutat, hiszen rendkívül kevés szén és olajlelőhelyet találunk, meg kell küzdeni az ivóvízért, mégis itt található a föld vízenergiakészletének csaknem 40%-a. A kontinens folyóin létesített vízerőművek több energiát képesek termelni, mint a világ összes vízerőműve együttvéve.

Afrika vizeinek sajátosságai

A kontinens folyói ideálisnak számítanak energetikai szempontból, hiszen a bővizű alsó szakaszokon a legnagyobb a folyók esése, így az itt lévő természetes energiamennyiség kiaknázása rendkívül gazdaságos.

A gátak és erőművek többségét a nehezen megközelíthető őserdei terepen kell megépíteni, ahová komoly úthálózatra van szükség ahhoz, hogy eljuttassák a megfelelő mennyiségű építőanyagot. Az ivóvíz biztosítás szempontjából is jelentős építkezésnek számít a Zambezin létesített gát, mely egy 280 km hosszú és 30-32 km széles tavat alakított ki, melyet 3 év alatt töltöttek fel a megfelelő mennyiségű vízzel.

Vízkezelés az Atlaszban

Az Atlasz hegységben létesített erőművek és gátak elsődleges feladata nem az áramtermelés, hanem a víztárolás, hogy megfelelő mennyiségű ivóvizet biztosíthassanak a lakossági vízhálózatok részére. Az öntözéshez szükséges vizet is ezek a gátrendszerek biztosítják, melyek üzemeltetése a száraz időszakokban rendkívüli szakértelmet és tervezést igényel.

Ivóvíz fertőtlenítés

Az afrikai kontinensen az éghajlati sajátosságoknak köszönhetően rendkívül nagy a fertőzésveszély. A baktériumok, lárvák és férgek előszeretettel telepednek meg a langyos vizekben. Az ivóvízhálózatba kerülő vizet minden esetben alaposan fertőtleníteni kell. A szűrés problematikája könnyebben megoldható ezen a vidéken, hiszen bőven áll rendelkezésre homok.

Az európai programoknak köszönhetően több településen helyeztek üzembe víztisztító és fertőtlenítő berendezéseket, melyek jelentős része klór-dioxid anyaggal fertőtleníti az ivóvizet.

(tovább…)

Az ivóvízkezelés technológiái

Szennyvíz tisztító telep kialakítása.

Az ivóvíztisztítás és vízkezelés két fontos ágazatra oszlik. Elsősorban a városok és falvak lakosai számára kell biztosítani a megfelelő minőségű ivóvizet, emellett a mezőgazdaságban öntözési célra kell vizet biztosítani. Az Egyesült Államokban, különösen a vízben szegény déli országrészben a szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása tűnik a leginkább járható útnak.

Az USA szennyvízelhelyezési gyakorlata

A kezdeti időszakban, a vízhiány enyhítése céljából csak kezeletlen, vagy csak mechanikailag kezelt városi szennyvizeket használtak öntözésre, és főként takarmány- és ipari növényeket termesztettek, a szennyvízfarmokon. Később kialakult a szennyvizek tisztításának technológiai, a gyorsan és mindenre kiterjedően tért hódító technika a szennyvízkezelésben is uralkodóvá lett. A városok, települések sorra építették meg szennyvíztisztító telepeiket és ezzel a technikai fejlődéssel egyidejűleg háttérbe szorultak a szennyvízkezelés természetes módszerei, a nagyarányú műtrágyatermelés és -felhasználás pedig csökkentette a farmerek érdeklődését a szennyvizek, mint tápanyagforrások iránt.

A szennyvízhasznosítási módszerek

Az elmúlt időszakban a szennyvíz hasznosításának háromféle módszere alakult ki:

• öntözés (irrigation)
• a lejtőn való csörgedeztetés (overland flow)
• és a talajba szivárogtatás (infiltration).

Az egyes módszerek elnevezése a vízadagolás módjával, mértékével függ össze, de döntő hatással van az egyes módszerek alkalmazhatóságára a terep domborzata és a talaj minősége is.

Az öntözéssel történő szennyvízhasznosítás főként a sík, jó talajú, vagy kötöttebb talajú területeken terjedt el és van létjogosultsága ma is. Régebben főként a barázdás öntözést, ma inkább az esőztető öntözést alkalmazzák a szennyvíz szétosztására. A legtöbb helyen biológiailag tisztított vízzel öntöznek, túlnyomórészt takarmány- és ipari növények, de egyes helyeken narancs- és citromültetvényeket is. Újabban egyre inkább terjed meglévő erdők öntözése a szennyvizekkel, elsősorban természetesen elhelyezés céljából.

(tovább…)